Az ESZI kolesz nagyon nem hivatalos blogja

Hol bújkálsz te örök merengő?

koleszblog — Sat, 11 Sep 2010 20:41:16 +0000

“…egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz útat nem lelém.”

Dante

A blog folytatása hamarosan…:)

1.

koleszblog — Sat, 26 Jun 2010 01:51:58 +0000

Sikító árnyak: a múlt utolsó hangja.
Minden, ami volt, már csak az, ami lesz.
Az akarat, mely megmenti mindazt, ami marad.

2.

koleszblog — Sat, 26 Jun 2010 01:42:14 +0000

Hasító élek, karmoló hegyek a tudat
az álom mámoros selyem ölelések
s az akarat öle, mely elringat.

Csak azért is

koleszblog — Sun, 02 May 2010 00:53:57 +0000

A csavar megszorul,
A kocsi a sárba ragad,
A kulcs a zárba törik.
Kutyád a kezedbe harap.

Éjjel a hidegben (kitaszítva)

koleszblog — Fri, 30 Apr 2010 23:43:30 +0000

Most sírni kéne, sírni szabad
Kékes színben bukott a nap.
-
Borzong az éj, de könnytelen
óvó zugom keresem.
Keresem.

koleszblog — Sat, 06 Mar 2010 23:34:48 +0000

Nem megy a festés.

Mégis

Biztat az Ecset minden szála,
Biztatnak a színek: a Sárga és a Vörös
‘Vonásaimért könyörög a Vászon
Feketén maszatol minden érintésem

Mégis
…

Év záró post

koleszblog — Thu, 31 Dec 2009 20:10:11 +0000

Szilveszter…Keveseknek jut eszébe feltenni a kérdést, hogy mégis mi a nagy indok az ünneplésre. Népcsitítás.
Mintha megkapnánk a bizonyítványt, benne: sikeresen teljesítetted az ez évre kitűzött szarságokat, jöhet a következő. Remélem ebbe most már beledöglesz.
Nem vagyok egy nagy pesszimista, szeretek élni, de néha elég elkeserítő belegondolni, hogy az élet megmérettetések véget nem érő sorozata, amik között a szórakozás csak pár tízperces szünet, rendeltetésük az, hogy felkészüljünk a következő órára. Aki örök szünetet akar és ellóg, az talán örökre lemarad. De miről?

.Itt állok jó pár akadály leküzdése után.

Amikor

koleszblog — Sun, 20 Dec 2009 22:39:28 +0000

Néha
Szeretek itt lenni…
Hajszoltságban csendet kérni,
űzött vadként elrejtőzni,
magányomban társra lelni.

Az élet ‘játéka

koleszblog — Sat, 19 Dec 2009 20:24:01 +0000

Mint kisgyermek mikor már unja
dobnám tovább percek múlva
életem lenge játékát
vágyat, érintést, harcot.

Zihálva tapintom az “igazat”
s álmatlan csaták alatt
már megváltásra várok
hisz én is ember vagyok.

Könnyű ingereket lesve
tallózom a homályt este
szennyben gyöngy után túrva
mocsokba érek újra-újra.

Az élet súlyos játéka
titkait karomba írja
innen játszom szerepem
de sose érzem: szeretem.

(és még szinte el sem kezdtem)

Egy darabokra hullott történet

koleszblog — Fri, 10 Jul 2009 02:21:25 +0000

1. A beteljesülés
A sötét már ráborította szürke leplét az amúgy nyüzsgő kisvárosra, s a tündöklő nyári nappalt felváltotta a sejtelmes félhomály. Valahol az égig nyúló házak között, talán egy parkban, két alak fakó körvonalai rajzolódnak ki. Szemük lángolása, arcuk vonásai azonban jól kivehetőek az utcalámpa gyengécske fényében. Mohón tekintenek egymásra, mintha ez lenne az utolsó alkalom életükben, amikor találkozhatnak. A fiú egész testében reszketve, mégis határozottan közelít, a lány most csak áll, s nem hátrál, egy szót sem szól, nem akar, vagy talán nem is tud. Arcuk vonalai egybeolvadnak, már érzik egymás forró leheletét. A fiú fürkészően tekint a lány angyali alakjára, lassan végigsimítja testét, megragadja, s vad szenvedéllyel harap az ajkaiba. A lány nem ellenkezik, csak hagyja, hogy sodorják az események.

2. Új remény
Az amúgy tűző nyári nap már erejét vesztve lassan átadja birodalmát az éjnek, ám előtte még utolsó törekvéseként vörösre színezi a kéklő égboltot, hogy erőt adjon az embereknek, amíg a sötétség uralma tart.
Céltalanul, elkeseredetten bandukol egy fiú, gondolataiba mélyedve, s észre sem veszi a természet e gyönyörű jelenségét. Egy tehetséges, határozott egyéniség. Mindent végigcsinált életében, amibe belekezdett, sosem futott téves utakra, egy igazi mintapélda. Lelke most mégis kétségekkel teli, tudja, hogy a hiba csak benne lehet, de nem látja, hol rontotta el. Van valami, ami nem úgy alakul, ahogy eltervezte, hiába minden törekvése…
Az egyetlen, ami felkelti figyelmét, egy gyönyörű lány alakja, aki éppen átvág előtte az úton. Szíve heves dobogásba kezd, de legyőzi félelmét és utána siet.

3. Kiábrándulás
Egy talán teljesen átlagos fiatal teljesen átlagos szobája: íróasztallal, rajta könyvekkel, ágy, számítógép, poszterek a falon…és egy teljesen egészséges rendetlenség. Valamiért mégis egyfajta furcsa benyomást kelt. A földön virágillatú rózsaszín cetli hever. A cetlin számok. Mellette ledobva, szétesve egy máskor talán szebb napokat látott mobiltelefon. A szekrény nyitott ajtaja, az ágyon lévő ruhák, a félig kitárt ajtó mind-mind arra utal, hogy a szoba gazdája valamiért sietősen távozott.

4. A vágy
Az emberek azt mondják, hogy az első találkozás a legfontosabb. Az első pillantások, az egymásban keltett első benyomások végérvényesen bevésődnek a lélekbe, amit onnan később szinte lehetetlen kitörölni. Főként így van ez az érzelmekkel. De nem vagyunk hibátlanok, s ha javítanunk kell, minél előbb tesszük, talán annál több esélyünk van.
Vegyes érzelmekkel tért haza a fiú az első találkozóról. Egész éjjel forgolódott, nem tudott elaludni. Újra és újra végigjátszotta elméjében az elmúlt nap eseményeit. Hallotta azt a lágy hangot, az aranyos kacagást, és olykor-olykor a gyönyörű alak is felvillant előtte. A hibái után kutatott és félve gondolt a jövőre. Mégis vágyott valamire, s ez a vágy bátorította.